Kívánom, hogy a mi Asszonyunk legyen az édesanyátok, és segítsen nektek nagy szeretettel a Kereszt alatt állni. Imádkozom, hogy soha semmi ne töltsön el benneteket olyan fájdalommal és bánattal, hogy elfelejtsétek a Feltámadott Krisztus örömét.
(Teréz anya, levelezés, 1994. február 25.)