Közösen felelősek vagyunk azért, hogy a könyörületesség helyet kapjon közöttünk.

A bencés rituál nagyon kifejező. Az oblátság során vagy a szerzetesi fogadalmak tetténél az apát megkérdezi az új testvért: „Mit kérsz?” A testvér válaszol: „Isten irgalmát és a rendet.” A szerzetes nemcsak Isten irgalmát tanulja meg elfogadni, hanem a szerzetesi közösség élő és konkrétan megélt irgalmát is. Egy jelentős feladatot bíztak ránk, felelősséget vállalunk egy olyan dologért, amely fontos Isten országának. Ez nem kis felelősség, éppen ellenkezőleg – ez nehéz, és közösen hordozzuk. Közösen felelünk azért, hogy az irgalomnak helye legyen közöttünk, ami neki jár.

(Dom Samuel Lauras OCSO /*1954/, előszó Mary David könyvéhez, Az Isten öröme)