„Nem elég, Uram, hogy ebben a nyomorúságos életben tartasz, amelyet szeretetedért elfogadok, és itt akarok élni a földön, ahol minden megakadályoz abban, hogy Téged megtapasztaljak, mert gondoskodnom kell az ételről, aludnom, különböző ügyeket megvitatnom és emberekkel beszélgetnem? Tudod, mennyire ellenkezik ez velem, és mégis, a szeretetedért nem lázadozom. Miért rejtőzködsz előlem azokban a ritka pillanatokban, amikor veled lehetek? Hogyan hasonlítható ez a Te irgalmadhoz és a szeretetedhez, amelyet irántam érzel? Azt hiszem, hogyha én is elrejtőzhetnék előled, ahogy Te elrejtőzöl előttem, a Te szereteted ezt nem bírná elviselni. És mégis, mindig velem vagy, és látsz engem! Uram, ilyen bánásmód elviselhetetlen. Kérlek, gondold meg ezt, mert így igazságtalan vagy azzal, aki szeret Téged!”
(Szent Terézia Jézustól, Élet, XXXVII,8)
