Tudtad már valaha, milyen az, amikor az ember nem tudja eléggé szeretni azokat, akiket érzelmes módon szeretnek, és akiket mindenáron szeretni szeretne? Én tapasztaltam, és nem ismerek kifinomultabb gyötrelmet. Akkor mintha a lelket éppen azok az erők tépnék és roncsolnák, amelyek formálják, és amelyek most rejtélyes összetettséggel bírnak. Az igazi gyógyszer, ahogy te írod, az, hogy forduljunk Urunkhoz…
(Pierre Teilhard de Chardin SJ /1881–1955/, levél a frontról, unokatestvérnek, 1917. február 5.;
idézve Pierre Teilhard de Chardin, A gondolkodás születése. Levelek 1914–1919, 2021)
