Nem értem ezt az „iszony” érzést. Az „iszony” egy másik ember előtt jelentkezik, aki ránk néz, hogy megítéljen, és akinek a szeretete mindig múlandó. Isten előtt nem érzünk „iszonyt”, aki a Szeretet. Ellenkezőleg, teljesen elégedettek vagyunk azzal, hogy Ő ismeri minden nyomorúságunkat, minden bűnünket: hogy ezért megítél, ha úgy tetszik neki, vagy megbocsát nekünk. Ahogy neki tetszik.
(Charles Journet bíboros /1891–1975/, levelezés)