Az örök a Szeretet. Ez az első alapköve a hitemnek.
A hitem második alapköve a bizonyosság, hogy szeretve vagyok.
A harmadik a bizonyosság, hogy az a titokzatos szabadság, amelyet magunkban hordozunk, kizárólag azért adatott nekünk, hogy képesek legyünk válaszolni a Szeretetre Szeretettel.
A szabadság ragyogó szépsége nem abban rejlik, hogy szabaddá tesz a dolgoktól, hanem hogy szabaddá tesz a dolgokért. Azért, hogy szerethessünk és szeretve lehessünk. Nem, a pokol nem a másoké! A pokol az az egyedüllét, aki abszurd módon akarta önmagát függetlennek tekinteni.
(Abbé Pierre /Henri Grouès, 1912. augusztus 5. – 2007. január 22./, Végrendelet)
