Elismerem, hogy Isten nélkül olyan mélyre süllyednék, mint Szent Mária Magdolna, és az Úr Jézus mély szavai Simon számára nagyon kellemesen csengenek a lelkembe... Tudom. „Aki keveset bocsátanak meg, az keveset szeret” (1). De azt is tudom, hogy Jézus több mindent megbocsátott nekem, mint Szent Mária Magdolnának, mert nekem előre megbocsátott, megakadályozta, hogy süllyedjek. Ó, milyen szívesen elmagyaráznám, mit érzek!...
Itt van egy példa, amely némileg közvetíti a gondolatomat. – Feltételezem, hogy egy ügyes orvos fia útközben belebotlik egy kőbe és elesik, és ebben a bukásban eltöri valamelyik végtagját. Az apja azonnal odamegy hozzá, szeretettel felemeli, ellátja a sérüléseit, és minden tudását felhasználja ehhez. A fia, aki hamarosan teljesen meggyógyul, megmutatja neki a háláját. Nem kétséges, hogy ez a gyermek joggal szereti az apját.
De mutatok egy másik példát is: az apa észreveszi, hogy az úton, amelyen a fia halad, van egy kő. Előresiet, és eltávolítja a követ, anélkül hogy bárki látná. Nos, ez a fiú, aki a gondos jóságának a tárgya, nem tudja, hogy micsoda szerencsétlenségtől mentette meg az apja, és ezért nem mutat neki hálát, és kevésbé fogja szeretni, mintha meg lett volna gyógyítva... Azonban ha megtudja a veszélyt, amiből éppen kiszabadult, nem fogja még jobban szeretni?
Nos, én vagyok ez a gyermek, a gondviselő Atya szeretetének a tárgya, aki nem küldte el a Szavát, hogy megváltja az igazakat, hanem a bűnösöket (2). Azt akarja, hogy szeressem őt, mert mindent megbocsátott nekem, nem keveset, hanem MINDENT. Nem várta el, hogy sokat szeressek mint Szent Mária Magdolna, hanem azt akarta, hogy TUDJAM, hogy Ő őrült módon szeretett engem!... Hallottam, hogy nem találkozott még tiszta lélekkel, amely jobban szeretett volna, mint a bűnbánó lélek. Ó, mennyire szeretném cáfolni ezt az állítást!...
Igen, érzem ezt, még ha minden bűnt a lelkemen kellene hordoznom, akkor is, összetört szívvel, odaszaladnék Jézushoz. Tudom, mennyire szereti a tékozló fiút, aki visszatér hozzá. Nem azért, mert az Úristen irgalmával megelőzött és megóvott engem a halálos bűntől, nem ezért emelkedik fel hozzám bizalommal és szeretettel!
(1) Lk 7,47; (2) lásd Mt 9,13.
(Autobiográfiai írások, 83.249)
