Terézia Avilai (1515–1582)
Mivel kivánatos belépni a hatodik kamrábaa belső várba, jó, ha nem veszítünk reményt, még akkor sem, ha az Úr nem adja meg a természetfeletti kedvességet; hiszen az Ő segítségével nagyon is lehetséges elérni az igazi kapcsolatot Vele úgy, hogy igyekszünk a saját akaratunkat megadni Isten akaratának.
Hányan beszélnek így, és meg vannak győződve arról, hogy nem akarnak mást, sőt, hogy hajlandók akár életüket is feláldozni! Ha ti is így állnátok, nővérek, azt mondanám nektek, és nem hagynám abba az ismétlést, hogy az egység kegyelme már megvan számotokra. A második kapcsolat, melyet élvezetek kísérnek, valójában nem fontos! A legbecsösebb kapcsolat teljesen abban áll, hogy a saját akaratunkat alárendeljük Isten akaratának... és ezt nem lehet elérni, ha az ember nincs megerősödve az Isten akaratának betartására. Ó, milyen kívánatos ez a kapcsolat! Boldog lélek, aki elérte! Ebben az életben békében él, és a jövőben is élni fog...
Véleményetek szerint, lányok, mi is az Isten akarata? ... Az Isten akarata számunkra e két dologban rejlik: szeretni az Istent és a felebarátot. Itt kell összpontosítanunk minden igyekezetünket. Ha ezt tökéletesen végezzük, teljesítjük Isten akaratát és kapcsolatban leszünk Vele! De milyen messze vagyunk a parancsok betartásától! ... Bevallom nektek, hogy az ilyen dolgokról való írás nagyon zavarba ejt, mert látom, hogy saját hibám miatt még nagyon távol vagyok tőlük!
A legbiztosabb mérce, amely alapján megismerhetjük, hogy teljesítjük ezeket a két parancsot, az, hogy ránézünk, hogyan szeretjük a felebarátot. Hiszen hogy szeretjük az Istent, azt nem tudjuk biztosan (bár vannak nyilvánvaló jelek, amelyek arra mutatnak, hogy szeretjük), de a felebarát iránti szeretetet könnyen észre vehetjük. Legyetek biztosak abban, hogy minél inkább haladtok a felebarát szeretetében, annál messzebb is lesztek Isten szeretetében. Isten annyira szeret minket, hogy a felebarát iránti szeretetünkért ezerféle módon növelni fogja a szeretetünket iránta. Ezen nincs kétség...
De úgy gondolom, hogy a természetünk gyengeségei miatt soha nem fogjuk tudni tökéletesen szeretni a felebarátot, ha az a szeretet nem ugyanabból a gyökérből fakad, mint az Isten iránti szeretet. És mivel ez, lányok, nagyon fontos dolog, buzgón vizsgáljuk meg magunkat a legkisebb dolgokban is, és ne figyelmen kívül hagyjuk azokat a gondolatokat, amelyek tömegesen jönnek a imában, amik miatt úgy tűnik, hogy hajlandók vagyunk a felebarát iránti szeretetből nagy dolgokat tenni, akár egyetlen lélek megmentéséért is. Ha a tetteink nem felelnek meg ennek, akkor nincs okunk, hogy ezt elhiggyük...
Néha nevetnem kell, amikor látom, mi történik egyes lelkekkel. Amikor imádságba merülnek, úgy tűnik, hogy a szeretetből készek bármilyen megaláztatást és nyilvános gúnyolódást is elfogadni; de amikor adódik a lehetőség, elrejtenék a legkisebb hibát is! Nem is beszélve arról, hogy ha vádolják őket valamiért, amit nem tettek!... Milyen könnyű észrevenni, nővérek, hogy ki köztetek rendelkezik tiszta szeretettel a felebarát iránt, és kié még nem olyan tökéletes. Ha megértenétek, mennyire fontos ez a erény, nem törekednétek másra.
(A belső vár, 5. lakások)
