Most már, a sok próbálkozás ellenére – a Te kegyelmeddel, amivel semmi sem vetekedhet – boldog vagyok és tele vagyok szeretettel irántad. A kanyarokat élesre veszed, figyelmeztetés nélkül fékezel, de csodálatosan jól vezetsz. Hibátlan bizonyossággal hoztál engem pontosan oda, ahova a legmélyebb vágyaim vezettek; nem az érzéki örömökhöz vagy a spirituális vigaszhoz, hanem a Te irántad érzett szeretethez, amely az igazságból fakad és soha nem szűnik meg.
(Jeroným atya /1907–1985/, trapista szerzetes a Sept-Fons-i kolostorban, Lehetőségek és dallamok)
