Ha úgy tűnik, hogy Isten adott neked valamilyen erényt, tekintsd azt egy megérdemelt ajándéknak, amelyet bármikor visszavehet, ahogyan az gyakran történik a különös isteni gondviselésből.
Soha nem tapasztaltátok ezt, nővéreim? Én igen!
Néha úgy tűnt, hogy semmihez nem ragaszkodom, és amikor próbának voltam kitéve, bebizonyítottam, hogy valóban így van. Máskor viszont úgy éreztem, hogy annyira ragaszkodom valamihez, hogy már nem ismertem meg magam, és ez olyan dolgok voltak, amelyeken másnap még nevettem. (…)
Néha úgy tűnt, hogy nem törődöm a rám irányuló pletykákkal és zúgolódásokkal: és sokszor valóban sikerült ezt elérnem, így örömöm telt benne. De más napokon elegendő volt egyetlen szó, hogy olyan gyötrelmekbe essenek, hogy a halált kívántam, mert úgy éreztem, hogy minden fáraszt.
Ezeket a változásokat nem csak én tapasztalom... Tudom, hogy így van.
(Terézia Jézustól, Az tökéletességhez vezető út XXXVIII,5)
