Amikor a jövőnkről fantáziálunk, hajlamosak vagyunk elkeseredni. Ha azonban így adunk teret a sötét gondolatainknak, akkor már nem a teher, amely mindig könnyű és elviselhető, hanem egy olyan súly keletkezik, amelyet magunk teremtettünk és magunkra tettünk. Ezért naponta többször is meg kell újítanunk a döntésünket, hogy bízunk benne; így megtanuljuk minden pillanatban látni őt. A jó fogadalom így szól: „Istenem, megígérem, hogy tudatosan és önként nem fogok semmitől félni, hogy mindent rád bízok.”
(Mary David Totah, OSB /1957–2017/, Isten öröme)
