Egyszer, Mária Niniva ünnepén, elmentem reggeli misére a betegek padjába ülni. Ez volt az első alkalom az életemben, hogy így láttam a reggeli misét, és új nézőpontot nyertem a közösségről – és Isten gondviseléséről. Akkor éreztem a legjobban, hogy Isten biztosan senkit sem hozott közénk ok nélkül – különösen engem. Láttam azt a kis csipetnyi papot, és a szegénységünkre gondoltam... És az a gondolat, hogy akartam a saját választásom szerint eltávozni innen, megdöbbentett.
(Thomas Merton /1915–1968/, naplóbejegyzés 1949. július 20-ról)
