A halandó emberek számára Isten útjai egyúttal emberi utak is. Olyannak kell lennünk, amilyenek vagyunk, a nyomorult testünkkel, amelyről gondoskodnunk kell, de nem szabad rabszolgáinkká válnunk. Tehát ésszerűen gondoskodjatok testi szükségleteitekről, hogy dolgozhassatok Istenért.
(P. Albert Peyriguere /1883–1959/, levelezés, levél 1957. október 21-ből)