Az én Uram feltámadt a halottak közül! Alleluja, alleluja, alleluja! Az én Istenem már nincs a sírban, és a sír nem nyitva van: az ajtók zárva maradnak, a pecsétek érintetlenek, de a sír üres, az én Istenem már nincs bent. Feltámadt, ahogy mondta – Surrexit sicut dixit, alleluja, alleluja! ... Meghajoltam a hideg kő előtt, és az én Istenem már ott nincs ... Sírtam a sír előtt, és az én Istenem már nincs bent ... Eljöttem, hogy gyászoljak a fák alatt a hófehér hold hűvös fényében ... Eljöttem, hogy gyászoljam az elhunyt Uramat, aki itt fekszik eltemetve, Akit Szerettetem ... Már nem halott, már nem eltemetve, de mindig is Akit Szerettetem ... Már nem ezen a kertben, már nem azok alatt a sötét fák alatt ... Az örökkévalóságban él ... Alleluja, alleluja! Az én Uram feltámadt! Alleluja! Az én Szeretettem feltámadt a halottak közül! Alleluja! Az én Istenem feltámadt a halottak közül, alleluja! Örökké él az, akit halottnak gyászoltam! Alleluja! Csillogj, hófehér hold! Hűvös hold, aludd el a szívünket! Ó, hold, ragyogj, mint hét nap! Menekülj, éj! Árnyék, tűnj el! Ragyogj, éj, eltűnni, árnyak! Megjelent az örök Fény! Legyél áldott, legyél áldott, legyél áldott! Szent, szent, szent! Áldott legyen az Úr, alleluja! Lumen Christi! Krisztus fénye ragyog, az éj felragyogott, az éj csillog, Krisztus feltámadt! Alleluja, alleluja! ...
(Charles de Foucauld (1858–1916), naplójegyzetei, a Feltámadás ünnepe)
