Az igazi Isten iránti szeretettel bíró lélek számára nincs jobb imádság, mint hogy a szenvedéseket és betegségeket, amelyeket elvisel, felajánlja neki, emlékeztetve magát arra, hogy kinek szenved, alárendelve magát az ő akaratának és hasonló dolgokat, amiket a körülmények sugallnak. Az imádság a szeretet cselekedete. Téves nézet, hogy nem lehet imádkozni, ha az embernek nincs ideje és magányra. Egy kis figyelemmel nagy kincseket gyűjthetünk, még akkor is, amikor az Úr különféle megpróbáltatásokkal elvonja tőlünk az imádságra szánt órákat…
(Terézia Jézustól, Élet könyve VII,12)
