Igen, sok emberi gyengeségem van, sok emberi nyomorúságom. (…) De ő alázatos, és felhasznál minket, téged és engem, hogy a világban az ő szeretetét és együttérzését képviseljük, még a bűneink, nyomorúságunk és hiányosságaink ellenére is. Ő ránk támaszkodik, amikor szeretni akarja a világot és meg akarja mutatni neki, hogyan szereti. Ha túl sokat foglalkozunk magunkkal, akkor nincs időnk másokra.
(Teréz anya /1910–1997/, Cristo en los Pobres)