A szerelem édes szenvedést okozott nekem.

Felajánlottam Mariának mint Anyának, és kértem őt, hogy kérje ki a lelkem számára a békét, amelyet a hit sötétsége kínoz. Eszembe jutott, hogy egy napon nagy örömmel fogok nézni ezekre a keservekre, ha a szeretetből tűröm őket annak iránt, akit csodálok és szeretek, mint édesanyámat. És már most is a reményem erre az örömre szárazra törölte a könnyeimet. Ez a gondolat szeretettel tölött el. Ez a szeretet édesebbé tette a szenvedésemet.

(Mária Terézia Scrilli /1825–1889/)