Boldog ember, aki a maga gyengesége mellett éppen úgy elviseli felebarátját, ahogyan ő is szeretné, hogy abban az esetben őt elviseljék. Boldog szolgája, aki mindent, ami jó, visszaad az Úrnak, mert amikor valamit magának tart meg, »elrejti ura pénzét« és »elvétetik tőle még az is, amiről azt hiszi, hogy van«.
(Szent Ferenc inteményei, 18/167; 1216 után)