Hiszem, hogy Isten órájának, a nyugalom és fény órájának várakozásában nem szabad a sötét gondolatoknak alávetned magad. (…) Azt gondolom, hogy ezt a bizalmat Istenben, aki téged sötét és nehéz utakon dicsőséggel vezet el isteni középpontjához – téged, aki a szemében napról napra szebb és sikeresebb vagy –, egyre nagyobb összekapcsolódásban találod urunkkal, akit hittel és kitartással kereshetsz az Eucharisztiában, sejtehetsz és szerethetsz akaratában, ahogy az számodra megjelenik, alázatosan kérve, hogy tegye rá kezét a szemeidre és karja téged magához vonja.
(Pierre Teilhard de Chardin SJ /1881–1955/, levél a frontról, unokatestvéremnek, 1915. szeptember 20.;
idézve Pierre Teilhard de Chardin könyvéből, A gondolkodás születése. Levelek 1914–1919, Malvern 2021)
