Úgy tűnik, hogy a szívem ugyanazzal a ritmusra ver, mint Jézus szíve. El tudod képzelni, mennyi vigasztalás származik a szívből az a bizonyosság, hogy Jézus bennem lakik... Az is igaz, hogy Jézus nagyon gyakran elrejtőzik, de mit számít ez, mindig igyekezni fogok, hogy közel legyek hozzá az ő segítségével. Mindig meg kell győződnöm arról, hogy ezek a viccek a szeretetből fakadnak, és hogy Jézus soha nem hagyott el engem. Bárcsak lenne nálam valaki, aki ezekben a pillanatokban segítene megnyugtatni a szorongásokat és a szívem tüzét.
(Páter Pio, OFMCap /1887–1968/, levelezés I/197–198)
