Nekem is gyengeségek jönnek rám, de én ennek örülök. Én sem vagyok mindig a földi jelentéktelenségek felett; például zavarba hoz a hülyeség, amit mondok vagy teszek. De összeszedem magam, és azt mondom magamnak: Milyen nyomorúság! Tehát még mindig ugyanott vagyok, mint korábban! De ezt nagy nyugalommal és szomorúság nélkül mondom el magamnak. Nagyon jó érzés kicsinek és gyengének lenni!
(Terézia a Kis Jézusról és a Szent Arcról, Utolsó beszélgetések, 1897. július 5.)