Hallgasson meg egy apró, nagyon vicces történetet: Egyszer az én felhőmön látott Szent Vincenc de Paul nővér anyánknál, és felkiáltott: „Ó, milyen jómódú az arc! Milyen erős ez a nagy lány! Milyen kövér!” Nagyon megszégyenítve mentem el e dicséret után. Akkor Magdolna nővér megállított a konyha előtt, és azt mondta: „De hát mi van Önnel, szegény Terézia a Kis Jézusból! Nyilvánvalóan fogy! Ha így folytatja ezzel az aggasztó arccal, nem fog sokáig élni a rendben!”
Nem tudtam feldolgozni, hogy ilyen ellentétes véleményeket hallok egyszerre! Ettől kezdve már egyáltalán nem tulajdonítottam jelentőséget a teremtmények véleményének, és ez a benyomás annyira kifejlődött bennem, hogy a jelenlegi időszakban a megrovások és dicséretek mind elcsúsznak rólam a legkisebb nyom nélkül.
(Terézia a Kis Jézusról, Utolsó beszélgetések, 1897. július 25.)
