Ha az Isten ad még egy napot az életünkből, az azt jelenti, hogy még szüksége van tőlünk egy újabb szeretetbeli cselekedetre itt a földön.
Igen, fogynak az erőink, de ezzel párhuzamosan nő a reményünk és a hálánk mindenért, amit Isten a szeretetében adott nekünk.
Bárhogy is legyen, elsősorban őrizze meg a békét és a belső egyensúlyt. Gyakran csendben térjen vissza oda, ahol Isten hatalmas szeretetével jelen van. Különösen ez legyen a lélek betöltője az évek múlásával: a béke, amely semmire másra nem alapozódik, csak az Ő szeretetének végtelen bizonyosságára; és hogy az utolsó pillanatban ott lesz Ő, hogy karjaiba zárjon minket.
(kard. Charles Journet /1891–1975/, levelezés)
