Hiányoztam neked.

Szórakozás a szórakozás, hiábavalóság a hiábavalósággal, alkalom az alkalommal, kezdtem a lelkemet veszélybe sodorni; tele voltam zűrzavarral, nőtt bennem a kedvetlenség, hogy folytassam azt a különös barátságot Istennel, amely a imádságból fakad. És azért is, mert növekedtek a bűneim, eltűnt az az íz és vonzalom, amit korábban éreztem az erények gyakorlása közben. Eközben jól láttam, Istenem, hogy ha valami hiányzik, az az, hogy hiányoztam neked.

(Teréz anya, Élet könyve VII,1)