Kit hívja meg az Úr a papságra? Kivételesen aktív egyéneket, akiket a nagy teljesítményük miatt választ? Ebben az esetben azonban nem éppen a legjobbat választotta. Tizenkét tanítványát szentelte fel papnak, és a legtöbbről nem tudni, hogy egyáltalán hol szolgáltak és mit értek el.
Másképp volt. Az Úr néhány férfit bízott meg a papsággal, akik vele jártak, ragaszkodtak hozzá és hűségesek maradtak hozzá. Elhatározták, hogy megosztják az életét, és csak azért értették meg egymást, mert mindannyian teljes szívükből szerették őt: „Ti vagytok azok, akik velem kitartottatok.”
(Jeronimus atya /1907–1985/, trapista szerzetes a Sept-Fons-i kolostorban,
szöveg egy testvérhez a papszentelése napján, 1979)
