Én a sivatagban élek, meglehetősen távol bármilyen emberi lakhelytől. Milyen előnyöket és örömöket hoz a csend és a pusztai magány azoknak, akik szeretik, azt csak azok tudják, akik maguk is átéltek. … Arra gondolok, hogy az a béke, amelyet a világ nem ismer, és örömmel a Szentlélekben. … Ó, bátyám, bárcsak csak annyira kívánnád, hogy ölelve legyél az ő karjaiban, és hogy isteni szeretettel égj.
(Bruno /† 1101/, levél barátjának, Raoul de Verdnek, reims-i érseknek, körül 1099)