Nincs más hátra, mint folytatni az utat napról napra, és kézen fogva haladni Istennel. Az utad a gyermek szívének az útja, nem a gyerekesé – a gyermekség soha nem vezet semmi jót – hanem a gyermekkor szíve, amelyet újrafelfedezünk az Istennek való aláengedésben és a különböző próbákban, akárhogyan is legyenek, a próbákban, amelyeket Ő mindannyiunk számára készít, hogy „olyanok lehessünk, mint a gyermekek az Ő országában”, hogy „elérkezzen az Ő országa” úgy, ahogy Ő szeretné.
(kard. Charles Journet /1891–1975/, levelezés)
