Ez egy jel, hogy Isten Igéje valóban testté lett, valóban közöttünk élt a félelemmel, gyanakvással és irigységgel teli világunkban; ez egy jel, hogy teljesen a kezünkre adta magát, hogy úgy bántunk vele, ahogy akarjuk; ez egy jel: hogy megöltük. A kereszt a garanciánk, hogy Isten nem téveszt meg minket a szeretetével kapcsolatban. Valóban az akarta látni önmagát, nemcsak a saját örökkévaló elképzelése szerint, hanem a mi elképzeléseinkben is, mint közülünk valót, tehát mint része a borzalmas világunknak, a szenvedő, önző, veszekedő világnak, ahogy mi formáltuk a saját képünkre. És az örömünk abból fakad, hogy Isten mennyire szeretett minket; abból, hogy magára vállalta az összes következményt, hogy ő köztünk volt, hogy a szeretet volt az emberek világában, akik nem tudnak jól szeretni, emberek, akiket a szeretet fenyeget.
(Herbert McCabe OP /1926–2001/, Isten, Krisztus és mi)
