Ne lépj a jöjj a a k nemilým eseményekhez e világban szorongással, hanem tökéletes reménységgel, hogy Isten, akinek tartozol, megszabadít téged mindegyikőjüktől. Védett téged eddig; csak szorosan kapaszkodj az Ő Gondviselésének kezébe, és Ő melletted áll minden helyzetben – és ott, ahol már nem tudsz egyedül járni, Ő fog téged hordozni. Mitől félnél? Hiszen Istenhez tartozol, aki olyan erősen biztosított minket, hogy „minden a jóra fordul azoknak, akik szeretik Őt.“ Ne törődj azzal, mi lesz holnap, vagy bármikor máskor; vagy ne engedjen, hogy ártalom érjen, vagy ha mégis megengedné, ad neked rendíthetetlen bátorságot, hogy elviseld.
Maradj békében. Tüntess el a képzeletedből mindent, ami nyugtalaníthat, és gyakran mondogasd Urunknak: Istenem, Te vagy az én Istenem, és én bízom benned; Te mellettem állsz, Te leszel a menedékem, és nem fogok megijedni semmitől, mert Te nemcsak velem vagy, hanem bennem is, és én benned.
Legyél valóban gyermek. És ahogy tudod, a gyermekek sok dologra egyáltalán nem gondolnak, hiszen valaki más gondolkodik helyettük…
(Francesco Salesi /1567–1622/, levél de Veyssilieu asszonynak, 1619. január 16.)
