Magunként fogadhatjuk el és kínálhatjuk Istennek vissza minden imánkat, munkánkat és minden napi szenvedésünket, függetlenül attól, mennyire jelentéktelennek vagy észrevétlennek tűnhetnek. Igen, gyakran megbotlunk éppen azért, mert a mindennapi életünk körülményei jelentéktelennek és észrevétlennek tűnnek. A látszólagos jelentéktelensége a hétköznapi életünknek és a körülmények változatlansága az, ami miatt a figyelmünk és a jó szándékaink elutasítják elismerni, hogy ezek a tények is Isten akaratának megnyilvánulásai. Az Isten és az egyes lélek között azonban nincsenek jelentéktelen pillanatok, és ez éppen Isten gondviselésének titka.
(Walter J. Ciszek SJ /1904–1984/, On mne vezeti, 18. fejezet)
