Már megint a durva kókuszszőnyegen térdepelek, arcom a tenyerembe temetve, és könyörgök: „Uram, add, hogy egyetlen és oszthatatlan érzésben virágozzak. Hadd cselekedjem ezer hétköznapi apróságot szeretettel, de minden egyes apróság egyetlen középpontból, a hajlandóság és a szeretet középpontjából születhessen.”
(Etty Hillesum /1914–1943/, naplóbejegyzés, 1941. december 3.)